Egyszerű miért ezzel kezdem a könyv kritikáimat....Éppen most fejeztem be. És már bele is kezdtem az Ónixba! ;) ( hamrosan arról is írok )

Nos...Lássuk csak! :D  

Elösször is kezdeném magával a könyvel. Ha jól emlékszem az egyik könyvesboltban találkoztam a sorozattal.Egyből megtetszett.Bár a zöld hátteret furának talátam és nem értettem elsőre. De ezt elősegíthette az is,hogy nem rajongom olyannyira ezért a színért. Viszont a srác teljesen megfogott a képen.Különösen a titokzatos tekintete. ( bevallom ő az ideálom a pasiknál..külsőre ) Aztán amikor jobban szemügyre vettem a szemeit már nyilvánvaló volt számomra mit jelképez a zöld villám és a tenger... A gyönyörű smaragd szemeit. ( eddig nem találkoztam zöld szemű fiúval és eddig bizony a barnák jöttek be,de Daemon lenyűgözött)Aztán kirajzolódik az is a borítón,hogy Daemon van a középpontban.Ami számomra nagyon is tetszett. Katy testartásán látszik ahogyan ragaszkodik a fiú iránti vágyaiért és magáért Daemonért is. Azonban Daemon távolságtartónak tünik még is vágyakozással telve. Akralak de nem lehet felállás jön létre.

 

A borító összeítve 10 / 9,9 :D Na jóó..legyen 10 / 10 :)

 

Ami pedig magát a történetet illeti, magával ragadott. Ugyan nem rögtön olvastam el a könyvet amint rátaláltam,még is azt éreztem ez az én könyvsorozatom. Megérte rá várni és töprengeni elolvassam-e. Az ellenvetésem felőle a borítószeveg miatt is lehetett. Túlságosan féltem,hogy milyen storyt közvetít elénk az írónő az " idegenekről ". De éppen ez miatt érdekelt annyira. Mert szertem a természetfeletti dolgokat. Túlságosan vonzott az a tény,hogy idegnekről van szó. Méghozzá egy jóképű srácról. Amint már írtam elsőre belopta magát a szívembe. Pontosan a Daemnhoz hasonló szép arcú,sexi de bunkó pasik a gyengéim. A legelső találkozásukon csak kuncogni tudtam és egy kicsit magam is elpirultam: A leírását olvasva belemelegedtem...

..."Nehéz léptek koppantak a másik oldalon, aztán feltárult az ajtó,és
szembenézett velem… egy széles, napbarnított, izmos mellkas. Meztelenül.
Lesütöttem a szememet, és a lélegzetem is elakadt. A srác csípőre eresztve
hordta a farmerjét, és kivillant a köldöke alól induló vékony szőrcsík, amely a
nadrág dereka alá futott.
A hasa tökéletesen kockás volt, érintésre termett. Nem az a has, amit egy
tizenhét éves fiútól vártam – feltételeztem, hogy ennyi idős –, de a fene fog
panaszt emelni."...

Ennél a résznél rögtön rájöttem,hogy szerelem volt első látásra. És mivel a seggfej énje után még is csak segített Katynek jobban megkedveltem. A könyv első felében sokat nevettem a saját érzéseik vívódásán és az egymással való civakodásaikon. Az első soroktól kezdve átéltem Katy érzelmeit és tudtam mit miért tesz,vagy mond. Különösen tetszett a hintás jelenet ahol majdnem elcsattanat az első csókjuk. ( persze az elbűvölő Dee-nek megkellett zavarnia öket) Ami után rögtön sértettséget éreztem,mert Daemon ismét a "piros pontok gyűjtésénél" ragadt le. Telibe találta Katyt is a tudat,hogy nem is akarta a csókot a fiú. Aztán jöttek sorba az egyszer kedves és rendes majd a hideg és bunkó megnyilvánulásai Daemonnek.

..."Felismertem a pillanatot, amikor elszánta magát. Mély lélegzetet vett, szép
szeme lecsukódott. Éreztem a leheletét az arcomon, az ajkam felé. Tudtam, hogy
el kellene húzódnom. Daemon nagyon-nagyon rossz fiú. De elállt a lélegzetem,
az ajkaink olyan közel voltak, és annyira vágytam, hogy elé siessek, hogy
érezzem, valóban olyan puhák-e, mint amilyennek látszanak.
– Hé, srácok! – kiáltotta Dee.
Daemon hátrarándult, egyetlen folyékony mozdulattal elsiklott, egészséges
távolságra húzódva tőlem a hintán.
Én levegőért kaptam, a gyomromat meglepetés és csalódás égette. A testem
még mindig bizsergett, mintha nem jutott volna oxigénhez. Annyira elmerültünk
egymásban, hogy észre sem vettük: elállt az eső.
Dee felsétált a lépcsőn, de a mosolya leolvadt, amikor a bátyjáról rám
pillantott. Összehúzta a szemét. Biztosra vettem, hogy az arcom vérvörös, és
nyilvánvalóan elárulja, hogy Dee félbeszakított valamit, ő azonban csak a bátyját
bámulta, a szája tökéletes, dacos O formájúra nyílt."...

És persze ott vannak a többi fontosabb szerpelők is mint például Ash. Nincs más mondani valóm annál,hogy utáltam/ utálom. A Daemonra való levakarhatatlan ragaszkodása kifejezetten irritált és idegesített.A féltékenységemet pedig ugyan az váltotta ki mint Katynél. Még pedi az,hogy Daemon hagyta az ebédlőben,hogy az ölébe üljön a lány.Aztán meg csókolgassa. Kész szívfájdalom volt. Arról ne is beszéljünk,hogy utálatos is volt Katyvel a legelső pillanattól kezdev.Aztán ott van az életvidám, energibomba Dee...a kedves és aranyos Dee. Amint belépett a képbe megkedveletem és azon gondolkodtam,nekem is pontosan ilyen fantasztikus barátnőim vannak. Csodáltam,hogy kiállt a barátságukért,Katyvel és támogatni akarta a Daemonnel való kapcsolatukat. Az is tetszett benne,hogy mindig rájött történt a báttyával és a legjobb barátnőjével valami "izgi".  Deet egyetlen egy szóval jellemezném még: Varázslatos! ;)Említésre szorul még Simon. Igen,aki letapizta és még más undorító dolgokat is akart művelni Katyval. Ne essünk félreértésekeb...meg is tette volna,ha Daemon ismét közbe nem lép és védi meg az állítólagos számára "nem kedvelt" lányt. Simonnak pedig igen is jelentős szerepe van ( és lesz is ) az igazság felfedezésében.Ugyan is Daemon megdermesztette és Katy előtt leomlottak a falak,amelyeket Daemon olyan nagyon építgetett. Szóval ezután történt az,hogy amikor hazafelé tartottak három sötét árny akadályozta meg őket. Daemon pedig meghalt volna,ha Katy nem öli meg a fiú támadóját.Mindketten legyengültek de ez a jelenet volt az egyik legérzelemsebb...ahogy a lány teljesen megrémült és az életét kockáztatta a bunkó,de sexy Daemonért.Ezután jöttek képbe a Thomson ikrek. Adam különösebb képpen nem volt ellentmondásos számomra,de nem is lett a kedvencem. Azonban a tetsvére ugyan olyan bosszantó és sértő volt mint Ash. Mr. Garrison pedig egyáltalán nem volt szimpatikus az ellenszenvével és a bizakodásával. Persze őt is megértettem abban,hogy Katy ember és nehéz nekik megbízniuk a hozzá hasonlókban. De hát Katy nem igazán tehett arról,hogy éppen a szomszédjukba költözött és egy iskolába jártak Daemonékkal. Nem utolsó sorban még megemlíteném Lesa-t és Carissa-t. Őket is megszerettem akár csak Dee-t. Volt valami megnyugtató a jelenlétükben, vagy csak az emberi lényük volt elragadó. Ami pedig a könyv második felét illeti....Hát végig bőktem. Olykor mondjuk nevetve sírtam az egymás incselése miatt,de önmagában nagyon érzelmes volt és egészen nagyszerű a végkifejlet.A kamionos jelenet sem volt piskóta. A " világítások" kialakulása és eltüntetése még inkább a kedvenceim közé tartoztak.Bár amikor a kanapén kötöttek ki ketté hasadt a lelkem. Daemon egyenesen az én lelkembe is gázolt azzal,hogy ott hagyta egyetlen egy mondat kíséretében:

"-Most már alig ragyogsz."

Ezen a ponton tört el végleg a mécses nálam és azt éreztem soha többé nem tudok megbocsájtani neki. A végére érve pedig megbabonázott az egész történet és perzse Daemon. Katy bátorsága pedig lenyűgözött. Az,hogy kezébe vette a dolgokat és elcsalta az utolsó auromot nem kis para volt. Végig bőgtem,mert nagyon rettegtem,hogy anélkül halnának meg,hogy Daemon végre belátná hogyan érez Katy iránt. Aztán olyan váratlan helyzet lépett elő,amire nem számíthattunk...kapcsolat jött létre köztük. Olyan amellyel legyőzte Katy ismét az auromot. Ezzel ugyan teljesen legyengült és nem tért magához,de miután a fiú teljes gyógyítást vetett be nála a kapcsolat még erősebb lett és a lány is jobban lett.Amire pedig végképp nem számítottam,hogy Daeom bevallja a végén Katynek,hogyan érez iránta.De,hogy a lány erre viszakozott nem kis fejfájást okozott nekem.Ugyan akkor mit várt volna Daemon?! Egész addig bunkó,seggfejt játszott és elhihette vele,hogy nem kedveli.Semmilyen forró vágyat nem érez iránta.Viszont,ha Katy a karjaiba vetette volna egyből magát nem lenne 2. rész....És persze,ha nem kapcsolódtak volna össze!

Teljesen felülmúlta minden elképzelésemet és vágyamat. Beleszerettem Daemon Blackba egy szempillantás alatt.És már a legelső cikis jelenetnél pirultam mint a serpenyőben sült krumli... :D :p Fantasztikus életformával ismerkedhettem meg.Bizsergető és forró érzéseket keltett - ugyan akkor könnyfakasztó és humoros is volt egyben.

Bekell,hogy valljam: Új kedvenc könyvre leletem! ♦♥♦♥

Daemon Black pedig a tökéletlenül tökéletes pasi.... *-* IMÁDOM!! ♥♥♥♥♥

 

A történet értékelése: 10/ 20 :D Még mindig a hatása alatt állok és Daemonről álmodozom...!! :)

 

 

Megosztás a facebookon